Eddig is jelen volt, de csak előttem vagy éppen mögöttem, hogy titokban terelgessen, megvédjen, hogy semmi bajom se eshessen. Észre se vettem, pedig mindig is tudtam és éreztem, csak valahogy nem láttam. Most se látom, de mégis!! Mert most már itt van mellettem, végre eljött az idő, hogy nagyon szoros barátságot kössünk! Annyira boldog vagyok! Boldog vagyok, és nem vagyok egyedül! Eddig se voltam magányos, hisz rengetegszer eljött hozzám, annyi emberen keresztül, de most éreztem olyan nagyon igazán ott a labirintusban. Ott, ahol csak én voltam egyedül, ott sem voltam egyedül! (Szeretem ezt a magyar nyelvet, de valahogy mégsem tudom eléggé kifejezni, hogy mit érzek, olyan kevés szavunk van erre!)
Egyszerűen boldog vagyok, és rettenetesen erős és boldog (ja, ezt már mondtam!)
(Abbahagyom az írást, mert összesírtam a billentyűzetet az örömkönnyeimmel! :D)
KÖSZÖNÖM!!!
Kerestem egy képet, amit ide rakhatnék, és az első oldal, amit megnyitottam, ez volt:
Ez az a véletlen, amit nagy I-vel írnak. :)
2 megjegyzés:
ja, klassz volt :) úgy értem alleluja :D
wow...Dorci...ez annyira nagyon jó...és megható meg minden...hüppp
Megjegyzés küldése