Fantasztikus, lélekemelő, energiafeltöltő. :)
Sajnos nem voltunk sokan, pénteken csak 8-an, de így is jó volt, olyan családias.
Már a vonaton elkezdődött a "Mesélj, mi történt Veled az elmúlt 1 évben" c. népi játék. Micsoda történetek voltak! Kiderült, hogy mind a 8-an valahogy kapcsolódunk a pedagógus pályához. Negivel ketten ugyebár általános iskolában, az ikrek éneket tanítanak, Dia 5. éves pszichológus és magántanítványai vannak ebből-abból, Dani angolt tanít, Anna művtöri-irodalom szakos tanár lett, Márti pedig most kezdte az óvóképzőt. Furcsa, hogy az énekkar kemény magja ilyen pedagógiahajlamú. Nem, belegondolva ez nem is furcsa. :) Inkább csak az, hogy mindenkinek sikerült elhelyezkednie, és ez szuper!
Péntek este a szálláson (ami végül egy katolikus lánykolesz 12 ágyas vendégszobája volt a tornaterem helyett) már csak beszélgettünk, és kicsit énekelgettünk taizes dalokat. (Halkan hozzáteszem, a srácok nélkül nem éri meg énekelni! Wááá, azok a basszus hangok! Libabőőőr...). Reggel sikerült 10 körül felébredni, délig reggelizni, aztán elindultunk várost nézni. Nagyjából 5-6 utcát jártunk csak be, de nem is ez volt a lényeg, hanem a beszélgetések közben. Nomeg Ildikós lelkesedése a "minden szobornál csináljunk egy fényképet!" program keretein belül. 2 körül kiültünk egy kávézó teraszára, igazi olaszos feeling jött rám. (Mint a gospel hétvégén: hosszú asztal, órákon keresztül csak beszélgetés, bár közben nem ettünk, és nem is a kertben voltunk, de nagyon jó volt!) Aztán 4 körül el is határoztuk, hogy ebédeünk is valamit. Ildikós-táborhoz képest meglepő volt, amikor becsüccsentünk egy gyorsbüfészerű helyre, mindenki vett magának valami ebédet (brassóit, gyros tálat, rántott sajtot stb.), aztán irány a Láthatatlan színház.
Rajtam kívül senki sem volt még ilyenen. Annyit azért tudtunk, hogy Érintések lesz az előadás címe. Ez egy kedves és nem kiborító előadás volt, mint ahogy én azt várom a láthatatlanoktól. Megérintett, elgondolkodtatott, de nem volt benne olyan pont, ami aktuális lett volna épp az életemben (nem is tudom, hogy ebben a darabban lehet-e). De örültem neki, hogy nem volt, a többiek előtt nem szerettem volna zokogni. Nagyon furcsa volt ez a debreceni társaság, mert egy kicsit más a rendszerük. Megérkezel, vársz csöndben (ez itt is így van). Átvisznek egy másik épületbe, ott is ülnöd kell, de ott már csak 2 szék van. Mikor kijössz, utána leülhetsz a csöndterembe magaddal, és ennyi, hazamész. Kivéve, ha a végén mész, mert akkor lehet, hogy beszélgetnek Veled a révészek az előadás után. Nekem hiányzott onnan Petra, vagy bárki, akivel beszélhetek! :( De az előadás végén (1,5 óra csend után) átjöttek a révészek, és Zsolt beszélgetni velünk kicsit! Roppant kellemetlen ilyen bennsőséges dolgokról 14 ember előtt beszélni! Én nem akartam minden gondolatomat, kérdésemet minden ott lévővel megosztani, még akkor sem, ha issszonyatrég ismerem a kórustársaimat, és szeretem őket.
Nyiff... mindjárt éjfél! Holnap meg az első 3 órát én tartom meg Éva helyett, mert megkért.
Ezt a hétvégét még továbbírom holnap!
Addigis olvasnivaló:
http://jelenletmuhely.hu/lathatatlan/index.htmlÉs az előadásról a hivatalos oldalon:
ÉRINTÉSEK
Születésünktől kezdve nap mint nap tárgyakkal, emberekkel, érzésekkel találkozunk. Érintünk és megérintenek bennünket. De készek vagyunk-e meghallani azt, amit ezek az érintések sugallnak, amit hordoznak? Készek vagyunk-e meghallani tárgyak, érzések, emberek üzenetét? Fel vagyunk-e készülve a lelki és szellemi Találkozásra, amely megerősít és továbbsegít? Ezekre a kérdésekre próbál megérintő válaszokhoz segíteni előadásunk.
