Zenéltünk,

hogy az emberek ne érzékeljék az idő múlását; hogy elfelejtsék, hol vannak és kicsodák. Zenéltünk, hogy táncolhassanak, mert ha táncolsz, nem halhatsz meg, és Istennek érzed magad. És a zene, amit játszottunk, ragtime volt, mert ez az a zene, amire Isten táncol, amikor senki sem látja.

Amire Isten táncolna, ha néger lenne."

Baricco: Novecento

Pál utcai fiúk - az előkészületek

No, utolért a tanmenet, hamarosan befejezzük a János vitézt, már csak 4 óra összefoglalás maradt, utána egy-két vers, és belekezdünk a Pál utcai fiúkba. Már vagy háromszor olvastam, de tanári szemmel még sosem, épp itt az ideje. Kerestem egy régi, üres füzetet hozzá, és nekiálltam olvasni. Mikor gyerekként olvastam, sosem tűnt fel, hogy ennyi az ismeretlen szó benne!

Nektek ki volt a kedvencetek belőle? Emlékszem, nekem Boka! Nagyon tetszett, ahogy olyan bölcsen megoldotta a feladatokat! :) Íme egy-két mondat a könyvből:

„Tizennégy esztendős volt, s arcán kevés nyoma volt még a férfiasságnak. De ha kinyitotta a száját, nyert néhány évet. A hangja mély volt, szelíd és komoly. S amit mondott, az is olyanforma volt, mint a hangja. Ritkán beszélt ostobaságot, és nem mutatott semmi kedvet az úgynevezett csirkefogótempókhoz. Kisebb veszekedésekbe nem is szólt bele, sőt ha bírónak hívták, akkor is kitért. Ő már megtanulta, hogy az ítélet után az egyik fél mindig keserűséggel megy el, és ezt a keserűséget a bíró iránt érzi. De mikor már elhatalmasodott a baj, és a veszekedés akkora lett, hogy már-már tanári beavatkozás vált szükségessé, akkor közbelépett Boka, békíteni. És aki békít, arra legalább nem haragszik egyik fél sem. Szóval okos fiúnak látszott Boka, és úgy indult, mint aki az életben ha sokra nem is viszi, de becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállani”.

Azt hiszem, mire végzünk a könyvvel, minden lány szerelmes lesz Bokába, és minden fiú olyan akar majd lenni, mint Ő! :) Hihihi!

Ajándéközön

Hétfőn Encsitől kaptam egy cuki macit, és egy nosztalgia fagyasztós babát :D, Éva nénitől egy szál cserepes tulipánt, Noémitől fincsi csokit, és egy fejmasszírozót. Tegnap 2 kislánytól egy virágos sárga gyűrűt és gumicukrot kaptam, vettem magamnak gitárhangolót, anyuéktól kaptam egy csomó Szegedi Katalin könyvet, Kinder tojást. :)

Digitális hangoló és metronóm egyben. Akusztikus hangszerekhez külön csiptetos piezzo hangszedő.

Végre!

Az egész vasárnapot átolvastam! Fantasztikus könyveket rendelgettem magamnak a bookline-on, természetesen a 3/4-e antikvár könyv. Az antikváriumi könyveknek külön egyéniségük van. Furcsa érzés a kezembe venni őket. Egyrészt benne van az az érzés, hogy szegénykék, kirakták őket otthonról, megviseltek, öregek, szakadtak, megsárgult a lapjuk, másrészt pedig pont ezért hatalmas értékük van a szememben. Harmadrészt úgy érzem, kevésbé kell vigyáznom rájuk, mint egy vadi új könyvre, aminek ha meghajlik, vagy megkarcolódik a borítója, rosszul vagyok. :)

Úgyhogy végre olvasok! :) Sajnos egyszerre túl sok könyvem van, így mindbe beleolvastam, azt sem tudom, melyiket vegyem a kezembe, de tök jóóó! :) A kedvenceim közé tartozik a Nyakigláb Apó, a Boszorkányos mesék és az indián mesék.

De ott vannak még a Dragonlance krónikák is, amiből rengeteg van, és újra kéne olvasnom az évszakos sárkányosokat (Őszi alkony sárkányai, Téli éj sárkányai, Tavaszi hajnal sárkányai, Nyári tűz sárkányai), mert most megvettem a Ikrek sorozat 3 részét. És még mennyi van abból, ami nincs meg! De szép lassan úgyis megszerzem őket. :)

A "legeslegbestof" most Boldizsár Ildikó és Szegedi Katalin: Királylány születik! Áááá, hát az a könyv minden lánynak meg kell hogy legyen! Annyira szép, és az illusztrációk! Lenyűgöző! (Mindig is szerettem Szegedi Katalin rajzait, nem véletlen a Szabó Magda sorozat a polcomon, amit ő illusztrált!) Az egész könyv fent van szegedi Katalin blogján: http://szegedikatalin.blogspot.com/search/label/Királylány%20születik

Tegnapi agyhalál a tanulással

Tegnap jó sokáig fent maradtam tanulgatni, mert úgy éreztem, semmit sem tudok, azt is rosszul. Persze ilyenkor jön még apu, hogy neki szkennelnie kell, de ugyan telepítsük már a szkennert a laptopjára, amihez mittomén hol a telepítő CD!

Mivel ilyen "holnap vizsga, muszáj tanulni" állapotban voltam, így persze kapva kaptam (ez figura etimologica volt ám, jeee!) a lehetőségen, és nekiálltam telepítő CD-t keresni, nem volt. Végül amellett a roppant egyszerű megoldás mellett döntöttünk, hogy a netről levadászunk telepítő programot, és találtunk is. Meglepő módon a HP saját honlapján volt is, még magyar verzió is.

ÉS itt jön a poén, amin én annyit röhögtem, leírva meg nem is olyan vicces:

Telepítés lényege: elfogadás gomb, tovább, tovább, tovább, tovább, befejezés. Maga a license szerződés, amit el kell fogadni, természetesen angolul volt, több oldal hosszúságban, egy icipici szövegdobozba belerakva. A szövegdoboz alján pedig 2 gomb: elfogadom, és nem fogadom el.

Erre apu az angol szöveget mint a gép legörgeti az aljára, majd kattint az elfogadásra, majd hozzáteszi: "azért, hogy örüljenek, hogy elolvastam". Hát azt hittem, megzabálom! :) El is képzeltem a HP-nál egy embert, akinek az a munkája, hogy azt figyeli, hogy a szerződéseket végigolvassák-e a kedves letöltő emberkék. Ha van ilyen, akkor most tapsikolt örömében, hogy YESSSS, YESSSSS! Végre egy ember! :)

(Ilyenkor imádok ám itthon lakni, rettentő jókat szórakozok ám a szüleim dolgain! Olyan aranyosak! :D )

MÁS: ma a vizsga nem tudom, hogy sikerült, remélem meg lesz. Volt pár kérdés, amire nem tudtunk válaszolni a többiekkel. Pedig kérdeztem őket, hogy erre ők mit válaszolnának? Abban maradtunk, hogy csak simán reménykednek, hogy nem kapják ezeket. És milyen jól, mert nem is kapták, viszont én IGEN, hármat is! ÁÁÁÁÁ!!! Csak elfogadja...

Elmentem a vizsga után Fásli bához, 2 hét múlva lesz csak kész a gitárom. :( Viszont az "öreg" nagyon jófej! :)

Átvettem A manók c. könyvet a boltból. Nagyon szupi kis könyv, nekem tetszik, csakhogy ezek NEM manók, hanem TÖRPÉK!!!

Wil Huygen - Rien Poortvliet: A manók

Egy igazán szuper könyvet ajánlottak nekem a minap! És most a Helikonnál online megrendelve tök olcsó, kizárólag a készlet erejéig!Én már megrendeltem! :)

Ez a könyv a manók népének lenyűgözően érdekes életét mutatja be, már-már antropológiai pontossággal. Megismerhetjük belőle a manók eredetét, fajtáit, testfelépítésüket, mindennapi életüket, valamint legendáikat és történelmüket. Megtudhatjuk, hogyan épül fel egy manóház, és hogyan tevékenykednek a manók évszázad óta az emberek szeme előtt, mégis titokban tartva létezésüket. Kisebbek és nagyobbak egyaránt rajongani fognak e bámulatos apró népért!

Megjelenés: 06.09.26. Terjedelem: 210 o. Méret (mm): 230x293 Ár: 4990 Ft. Online ár: 990 Ft. Kedvezmény: 80%

Minden jó, ha jó a vége

Ez erre a napra nem mondható el... Hiányzik nagyon a kiskutyám! Most csörgött a telefonom, mert beállítottam 11-re, hogy le kell mennünk, és éjfélig sétálnunk!

Tegnap ilyenkor pont azon csodálkoztam, hogy mennyire száraz minden. Hova tűnt a bokáig érő latyak? Hol vannak a hatalmas pocsolyák? Minden száraz, csak egy-két helyen van már csak sár. És ha elolvad a hó, hová tűnik a fehér? (Bocs, nem hagyhattam ki.)

Most a sétálás helyett blogolok. Mai nap már másodszor.

Apu reggel elvitte Forrestet a Kincsesbe, mert mától megint dolgoznak a munkások, és most már tényleg nagyon jól van a kutyus. Tudom, hogy nem érezte jól magát itt a panelben, úgy jött ment, mintha érezte volna, hogy itt csak ideiglenesen megtűrt vendég. Szegénykém nagyon csúszkált állandóan a kövön, a laminált lapon meg főleg! Hiába tettünk le rongyszőnyegeket, nem szívesen feküdt rájuk, mert nagyon meleg volt neki, pedig azon nem csúszott annyira. Szegénykém sokszor nem tudott felállni, nekem kellett segítenem, szétcsúsztak a tapijai. Szörnyen melege volt itt a panelben, kénytelen voltam az ablakomat nyitva hagyni, 2 takaróba csavarva vacogtam végig az éjszakákat, mert velem aludt. Egész nap csak feküdt jólnevelten, nem ugathatott, unatkozott rendesen. Bár nincs túl nagy rend a szobámban, mégis neki ingerszegény környezet volt. Mindezek ellenére tudom, hogy nagyon szeretett velem aludni, vigyázni rám. Ha felkelt, hogy a másik oldalára forduljon, nem hagyta ki, hogy bele ne nézzen és lihegjen az arcomba, felébresztve engem, mert tudta, hogy megsimogatom, aggódok érte. Egész nap velünk volt, bármikor elment a szobám, vagy az előszoba előtt valamelyikünk, mindig rámosolyogtunk, beszéltünk hozzá, megsimogattuk, megszeretgettük. Soha ennyi puszit nem kapott, mint ebben a 10 napban tőlem. Naponta 3x is kapott enni, persze kicsit, és joghurt vagy kefír a könnyű produkálás miatt mindig szerepelt az étlapján. Nem tudom, hogy mi a jobb neki, mivel teszünk neki jobbat... ha mozoghat, és nem kell szobakuytusnak lenni, akkor végezheti a dolgát, ugathat és rohangálhat, amikor csak akar, vagy ha közöttünk van. Én javasoltam, hogy estére hozzuk haza nekem alvósállatnak, hihi. :) Jó éjt kicsim, nagyon szeretlek! Remélem nem fázik, és nem gondolja az, hogy nem szeretjük! Biztos nem, mert este, mikor átmentem és vittem neki vacsit, nem tűnt szomorúnak. Ez jó!

Ma végre elolvastam a SOSEHOL-t! Jó kis könyv, bár a csúnya gonoszoktól eléggé tudtam félni, de nagyon tetszett a beszélgetésük. (pirul). Aki még nem olvasta, tegye meg!

Csak azt tudom mondani nektek, hogy nem mind angyal, ami fénylik! :P

Bankolás és a kedd

Ma sajnos reggel 6-kor kellett kelnem, brrrr...fujj, de korán van! Viszont így nem tudtunk Forresttel sétálni. Nagy álmosan összevakartam magam, vettem a nadrágom, pulcsim, Forrest meg már az előszobában várt. Szomorúan mondtam neki, hogy most nem jöhet velem, itt kell maradnia, majd apu elviszi sétálni, de nagyon ÚGY nézett! Tudod, a szomorúkutyaszemmel. Akkor sem vihettem. Vettem a bakancsom, kabátom, Forrest készenlétben állt. Ismét elmondtam, hogy nem tudom vinni, sajnálom ->szomorúkutyanézés. Nyitom az ajtót, elköszönök, csukom az ajtót, erre ott áll velem szemben a lépcsőházban. Forrest profi a kisurranásban. :) Mondtam neki, menjen csak szépen vissza, erre elindult lefelé. Az első emeletről kellett szegény visszatuszkolni a lakásba. hát a szívem szakadt meg érte.

Suliban semmi különös nem történt, csak 1. órám volt, aztán még 1 órát ott kellett maradnom, mert 2. óra után folyosóügyeletes vagyok. És na már ott maradtam, akkor még 1 órát adminisztrálgattam, hogy 11-kor ebédelhessek.

Eszembe jutott, hogy nagyon gyorsan le kéne mondanom a K&H-s számlámat, mert megint lehúznak számlavezetési díjjal, meg minden nyavalyával, pedig nem is használom. Bankba be, várakozás, ügyintézés. Szerencsére csak 30 Ft-ot kellett még befizetnem, olcsón megúsztam! :)

Ezután át a Flóriánba a CIB-be, új netes jelszót kellett kérnem, mert elfelejtettem a régit, upsz. És ha már ott voltam, kértem telefonos ügyféljelszót is, hogy ezután ne kelljen mindenért bemennem, telefonon többet tudok elintézni, mint személyesen.

Nagyon vicces dolog ez a CIB. Ha tőlük veszel ki pénzt a bankból, akkor azért neked kell valamit fizetned. Ha automatából, akkor nem. Ha ők csinálják meg a bankban a lekötés-feltörést, megint Te fizetsz, ha neten, akkor nem. Tulajdonképpen arra szoktatnak, hogy csináld meg magad, és őket meg hagyd békén, ne menj be a bankba. Nekem ez tetszik! :) Kevesebb alkalmazottat kell felvenniük, nekem meg nem kell utaznom, sorbaállnom, várakoznom. Jeeee!

A Flóriánban van egy second hand ruhabolt, és ma minden ruha a bőrkabáttól kezdve a szoknyáig minden 300 Ft volt. A kirakatból megláttam egy kötött narancssárga kardigánt. Gyorsan bementem, leakasztottam, pont a méretem volt. A vállánál van egy apró lyuk, mert elengedte a cérna, 2 perc alatt helyre lehet hozni. Nagyon jó kis kardigán, tetszik! És olcsó volt, jeeee! :)

Azért is örülök ennek, mert ma rekord mennyiségű pénzt költöttem. Soha nem költöttem egyszerre még ennyit! (Kivéve amikor a laptopomat vettük.) Ugyanis nem a Libribe mentem be, hanem a bookline-ra. Jajj... 18 könyvet vadásztam össze, ennek a fele mesekönyv, a másik fele meg Dragonlance krónika. Persze ezek antikváros darabok. 15-én mehetek is érte. Na ez volt 30 000....és még nem volt vége a napnak! De nem bánom, megérdemlem! :) Soha nem vettem magamnak évek óta "felesleges" dolgot. Ezeknek a könyveknek úúúgy örülök! (Most már tudom, hogy miért utálom, ha van lukas órám, és nincs adminisztrálnivaló...hihi)

Rohantam eztuán Csillaghegyre Forrestért. Apu reggel átvitte a kutyust, mert ablakossal, tervezővel és hasonló mesebeli lényekkel tárgyalt ott 1-2 órát, úgyhogy ne legyen egyedül az ebecske itthon, elvitte. Mivel én meg relatív hamar végeztem, elbuszoztam oda érte, és hazasétáltunk. Majdnem 1 óra volt a kutyával a fél órás út.

Hazafelé jövet arra lettem figyelmes, hogy valami őrült berregteti az autóját. Na, mondom nagyon menő, gratulálok. Ott állt a cukrászdánál, és hatalmas csikorgással indult el, bevágott egy fehér sportkocsi elé ez a kék leültetett kocsi. Erre a fehér meg akarta előzni, a kék nem akarta, és kivágta a kocsi seggét a fehérre. Hatalmas csattanás, a fehér autó megpördült, a szembesávba irányba állt, és valamelyest felment a töltésre is, de szerecsére az oszlop előtt meg tudott állni. Aztán mindkét autóból kiszállt egy-egy csíra kölyök, egyiknek sem történt semmi baja. Megnézték a saját autóikat, aztán félreálltak. Szerintem ismerték is egymást, mégis annyira sokkoló volt ezt látni! Szörnyű élmény még most is visszagondolni rá!

Kb. 4-re értünk haza Forresttel. Sajnos a hétvégén Peti nem takarította ki a lépcsőházat, pedig mi voltunk a takarítósok, úgyhogy nekiálltam én. Közben mesét hallgattam, a Csillagokkal táncoló Kojot c. albumot, amit már korábban is említettem. Ezer köszönet érte Gergőnek! :) Nos, érdekes mesék, az már biztos. :)

Este 7 körül elmentünk Forresttel a dokihoz, kifizettem a tartozásomat, a 30-at. Találkozutnk a sorstársakkal ismét. (Egy bejegyzést megérnek az állatorvosi rendelős élmények is - jegyzet magamnak)

A napot végül eredményesnek titulálom: banki ügyek rendben, Forrest rendben, könyvek rendelve, tartozás rendezve. Mínusz 60 300 Ft. Na az e havi fizumból nincs már sok, és még kell vennem húrkészletet, meg kell javíttatnom a gitárt, és megérkezett a 3 hete rendelt könyvem is, az csak 2000 lesz.

Álmos vagyok, jó éjt, UFF

Lázár Ervin: A kislány, aki mindenkit szeretett

Egyszer mindenki eltéved. Így esett a kis Brunellával is. Eltévedt. Reggel elindult hazulról, a kert alatt egy kicsit nézte magát a patakban, fésülködött.

- Szép fekete hajam van - mondta a pataknak, és mosolygott örömében, hogy szép fekete haja van.

- Bizony szép - mondta a patak.

- És a szemem is nagyon szép - folytatta Brunella.

Mi tagadás, a szeme is szép volt. A patak bólogatott. Most már nem olyan nagy lelkesedéssel, de bólogatott, mert Brunella igazán szép kislány volt, s olyan kedvesen tudott mosolyogni, hogy nem lehetett rá haragudni. A patak nagyon szerette volna, ha Brunella valami olyasfélét mond, hogy: ,,Jaj, de gyönyörű kristálytiszta vagy, te patak!'' vagy: ,,Olyan szépen muzsikálsz, ilyen szépen senki sem tud muzsikálni!'' De Brunella nem mondott ilyesfélét. Esze ágában se volt. Azt mondta:

- Ha behunyom a szemem, nem látlak.

Mikor Brunella szépen megfésülködött, elhatározta, elindul az erdő felé. Otthon ugyan mondták neki, hogy csak a patakig szabad mennie, mert az erdőben eltévedhet, és ott veszélyek leselkednek rá. ,,Ugyan - gondolta Brunella -, miféle veszélyek? Engem szeretnek a fák, a füvek, az őzikék. De az erdőben kígyók is vannak'' - jutott eszébe.

Öntudatosan fölvetette a fejét, fekete hajfonatában meglibbent a széles piros szalag.

- Engem a kígyók is szeretnek - mondta. Most szépen megfésülködtem, elmegyek, megmutatom az erdőnek a hajam - szólt a patakhoz.

- Csak ne menj messze. Bajod eshet, az erdőben lakik a Tigris, a Medve meg a Pakuk madár.

- Engem szeretnek - toppantott Brunella, és elindult.

A patak nem szólt semmit. Akkor sem, mikor kisvártatva Brunella megfordult, és azt mondta:

- És én is szeretem őket.

Sohasem látott még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat.

Aztán, mondom, eltévedt.

De nem félt.

- Ugye, szerettek engem? - kérdezte a fákat.

- Szép kislány vagy - mondták a fák. Azon a dombon, ahol a hét hársfa állt, találkozott a Tigrissel.

- Hrrr - morgott a Tigris -, hogy merészelsz!

- Jaj, de szép hangod van! - mondta Brunella, és közelebb lépett. - Nem morognál még egyet?

A Tigris meglepetésében teljesítette a kérést.

- Hrrr - morgott még egyszer, de most már sokkal szelídebben.

Aztán észbe kapott, igyekezett borzasztó pofát vágni: még ez a kis mitugrász lányka akar vele kukoricázni?!

- És az arcod is olyan kedves - mondta erre Brunella. - Megsimogathatom?

A Tigris tekergette a nyakát. ,,Még hogy kedves az arcom - Gyorsan belenézett egy tócsába. - Igaz is, elég kedves arcom van.'' - állapította meg elégedetten, és mosolyogni próbált. Az állkapcsa csikorgott, mert a Tigris hét éve mosolygott utoljára.

- Kedves kislány vagy - mondta -, megsimogathatsz.

Brunella megsimogatta a Tigrist, és azt mondta:

- Örülök, hogy találkoztam veled. Szeretlek, Tigris.

A Tigris boldog lett, ugrált és bukfencezett. Amikor kiugrálta magát, csodálkozva Brunellára nézett.

- Mit keresel itt, kislány?

- Eltévedtem - mondta magabiztosan Brunella -, a patak partján lakom, abban a piros cserepes házban.

- Tudom - mondta a Tigris -, pattanj a hátamra, egy darabig elviszlek.

Brunella a Tigris hátára ült. Csodálatos volt száguldani.

Egy ligetnél megálltak.

- Tovább nem mehetek - mondta a Tigris -, erre menj, egyenesen. Hazatalálsz.

Brunella elindult, amerre a Tigris mondta, és dúdolgatott. Egyszer csak lát ám egy barna foltot. Nicsak - gondolta -,

talán a Medve, és megindult feléje. Tényleg a Medve volt. Már régóta figyelte a kislányt, csodálkozott, milyen bátran sétál a sötét erdőben. Tetszett neki, elhatározta hát, hogy nem bántja. De találkozni nem akart vele; minek mindenkinek megtudni, hogy ő itt lakik a Holdfényes Barlangban.

De Brunella akkor már csak pár lépésre volt. A Medve nem akart bonyodalmat, gondolta, inkább elfut.

- Ne szaladj el! - kiáltott utána Brunella. Úgy szeretnék beszélgetni veled.

,,Most már mindegy'' - gondolta a Medve, és megállt.

- Ne gyere közelebb, mert megeszlek! - kiabált a kislányra.

- Jaj, de vicces vagy! - nevetett Brunella. Miért ijesztgetsz?

A Medve elcsodálkozott.

- Hogy mersz így beszélni velem?

- Ó, hát mert szeretlek! - nevetett a kislány, és kezet nyújtott a Medvének.

A Medve vigyázott, nehogy nagyon megszorítsa a kezét.

- És miért szeretsz?

- Csak - mondta Brunella -, mutasd a hátad, úgy látom, a hátad sötétbarna.

- Igen - mondta a Medve, és mutatta a hátát. Jókedvű lett. Igazán jó érzés, ha egy szép kislány szereti az embert. Azaz hogy szereti a medvét.

Brunella elmondta, hogy eltévedt, és hogy a Tigrissel találkozott.

- Nem bántott? - csodálkozott a Medve.

- Ó - nevetett Brunella -, hogy bántott volna, amikor olyan kedves Tigris! A hátán hozott a ligetig, hogy hamarabb hazaérjék.

- Ha akarod - mondta a Medve -, én is elvihetlek egy darabig a hátamon.

- Az jó lenne - felelte a kislány -, csak tudod, olyan éhes vagyok.

- A mézet szereted? - kérdezte a Medve.

- Nagyon. Mézet adjál - mondta Brunella. A Medve kézen fogva vezette a kislányt a barlangjába. Csodálatos barlang volt, zegzugos nagy termekkel.

- Ugye, szép? - dicsekedett a Medve. - Rajtad kívül még senki sem látta.

- Gyönyörű! - ámuldozott Brunella, és boldog volt, hogy szeretik egymást a Medvével.

Ennél jobb méz nincs a világon, a Medve biztatta Brunellát, egyék még. Nem nagyon kérette magát, a hasát degeszre tömte.

- Nem kellett volna annyit ennem. Most biztos nehéz vagyok - mondta, amikor a Medve hazafelé vitte a hátán.

A Medve mosolygott. ,,Micsoda kedves kislány - gondolta -, lám, azzal törődik, hogy nekem nehezebb. Pedig hát igazán lepkekönnyű kislány volt, a Medvének meg se kottyant, hogy a hátán ül.

- Na, tovább nem mehetek. Innét, ha egyenesen arra mégy, hamarosan hazaérsz - mondta a Medve, s amikor Brunella már majdnem eltűnt a fák között, utána kiabált: - Gyere el máskor is!

- Jó! - kiáltott vissza Brunella.

Ebben a pillanatban a nagy eukaliptuszfán éppen az alól kiáltott vissza Brunella - megszólalt egy dörmögő hang:

- Ki merészeli zavarni a nyugalmamat?

- Hát te ki vagy? - kérdezte a kislány, ernyőt csinált a szeme fölé, és a fára kémlelt.

- Én a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár vagyok - dörmögött a hang -, és ha azonnal nem hordod el magad, meglegyintlek a szárnyammal.

- Ó, de buta vagy! - mondta csendesen Brunella. - Látod, ha kedvesen beszélnél velem, és lejönnél hozzám, megszerethetnénk egymást. És akkor sokáig jól éreznéd magad, tudnád, hogy valaki szeret.

- Ugyan - mondta a Pakuk madár -, én már háromszáz éve ülök itt, és még soha senkivel nem szerettük meg egymást.

- Talán nem is járt erre senki - mondta Brunella.

- De igenis - mondta a Pakuk madár -, kétszáztíz éve egy nyúl és nyolcvan éve egy szénégető. De nem szerettük meg egymást. Az igaz, hogy nem is vettek észre.

- Na látod - mondta Brunella -, lejöhetnél, úgysem láttam még Pakuk madarat.

A Pakuk madár egy darabig mirgett-morgott, aztán csak lejött. Óriási madár volt, és láb helyett tényleg három kereket viselt.

- Hát, te elég fura szerzet vagy - nevetett Brunella -, de a szíved biztos jó, téged biztos nagyon lehet szeretni.

Ezzel megsimogatta a Pakuk madarat. A Pakuk madárnak mind a három kereke bizseregni kezdett, s arra gondolt, jöhetett volna ez a kislány háromszáz évvel korábban is. Akkor talán ő még énekelni is megtanult volna, úgy, mint a sárgarigó.

Kérlelte Brunellát, hogy ne menjen még, de erősen esteledett, a kislánynak haza kellett indulnia. A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár a hátára vette, és elrepült vele az erdőszélig.

- Na, innen már látszik a házatok - mondta, és kitépett a szárnyából egy tollat. - Ezt őrizd meg. Emlékül.

Már majdnem a patakhoz ért a kislány, mindjárt otthon lesz, gondolta, amikor egy borízű hang reccsent rá:

- Állj! Hogy mersz a területemen mászkálni?

- Hát te ki vagy? - csodálkozott Brunella, és megindult a hang felé.

Egy torzonborz ember állt ott, szakálla az övéig ért, puskájával Brunellára célzott.

- Én a vadász vagyok. Ha nem állsz meg, lelőlek.

- Dehogy lősz - nevetett Brunella -, ki hallott már olyat, egy kislányt lelőni! Nem is gondolod te komolyan, látszik a szemeden, hogy jó ember vagy, és én a jó embereket szeretem, meg a jó emberek is szeretnek engem.

- Igazán? Látszik a szememen? - kérdezte a vadász, és leengedte a puskáját.

Brunella rámosolygott, a vadász meg vissza.

- Ne haragudj, hogy ijesztgettelek - mondta a vadász -, nem tudtam, hogy szeretsz.

- Ó, én mindenkit szeretek - mondta a kislány -, s engem is szeret mindenki. A füvek, a fák, a virágok. És a Tigris is meg a Medve meg a Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár.

- Az nem lehet igaz - mondta a vadász, és megszorította a puskáját. - Nem is láttál még Tigrist, Medvét meg Pakuk madarat.

- De igenis láttam - mondta büszkén a kislány -, és biztos téged is szeretnének. A Tigris a hátán hozott, a Medvénél mézet ettem, és a Pakuk madártól ezt a tollat kaptam emlékbe. A Tigris azon a dombon lakik, amelyiken a hét hárs áll, a Medve a Holdfényes Barlangban, a Pakuk madár meg az eukaliptuszfán.

- Ó! - mondta halkan a vadász, és forgatta a szemét.

- Megsimogatnál? - kérdezte tőle Brunella.

- Persze, persze - sietett a vadász. Megsimogatta a kislányt. - És most már siess, mert esteledik.

Elváltak. A kislány a patakhoz ért.

- Szervusz, patak - mondta -, látod, semmi bajom se lett. Mindenkit szeretek, és engem is szeret mindenki.

Ekkor egy lövés dördült.

- A Tigris - mondta a patak.

Brunella földbe gyökerezett lábbal állt. Megszólalni sem tudott. Eldördült a második lövés.

- A Medve - mondta a patak.

- Jaj, ne, nem akarom! - kiabált a kislány, de akkor már hozta a szél a harmadik dörrenést.

- A Rettenetes Háromkerekű Pakuk madár - mondta a patak.

A kislány térdre esett, keservesen sírt, könnyei a patakba hullottak. A víz zavaros lett a könnyeitől.

- Most már sohasem láthatod magad bennem - mondta szomorúan a patak -, csak talán akkor, ha behunyod a szemed.

(Képek innen: http://borogdaizsuzsanna.blogspot.com/)

Első munkanap az évben :)

A mai este Forrest nagyon jól aludt, csak 5-kor lihegett szembe, de lebeszéltem róla, hogy elmenjük sétálni, az első kérésemre megértette, és visszafeküdt aludni. Imádom ezt a kutyát! :)

Reggel séta, gyors hajmosás, Carrie szakdogájának olvasása, javítgatása, aztán rohanás a melóba. Tartottam egy irodalomórát, aztán napközi. Bármennyire is nem akartam visszamenni dolgozni, mégis jó volt annak ellenére, hogy aggódtam, hogy mit csinál Forrest majd egyedül, nehogy búslakodjon, és időben hazaérjen valaki, hogy levigye pisilni.

IDŐT SZERETNÉK!!!

Sőt, ideje lenne elintézni a K&H-s számlám lemondását is, 8-án pedig újra le kell kötnöm a pénzem akciós kamattal a CIB-nél.

Grr...meg kéne csinálnom a beadandókat is! És a vizsgákra is kéne tanulni...nyiff...

Új rajongásom van, méghozzá a mesék iránt, és egyre több könyvet akarok elolvasni, jajj...IDŐT akarok! :) Lehet, hogy holnap betérek egy Libribe! :)

Ezeket szeretném:

és az összes Boldizsár Ildikó könyvet!

És ezt is:

Az év utolsó előtti napja...hihetetlen volt!

Igenis vannak véletlenek, de azt nagy I-vel írják! A tegnapi napom pont ilyen volt!

Mártival kedden megbeszéltük, hogy találkozunk szerdán 4-kor, előtte beugrok az antikváriumba egy könyvért, amit rendeltem. Sajnos aznap lemondta, így a könyvért se mentem el. Uncsi otthonülős napnak néztem elébe, amit annyira nem bántam, mert legalább gitároztam megint addig, amíg nem kezdett el annyira fájni az ujjam, hogy már nem bírtam lenyomni a húrt. Na, akkor abbahagytam. Egész ügyi vagyok már, le tudom fogni az A, Am, A7, C, D, Dm (ezt nehezen még), G (ehhez a kisujjam még béna, de azért szól), E, Em, E7, és ma próbálkoztam a borongós hangulatú H7-tel.

A gyakorlás közben telefoncsörrenés - Doro- Always refrénje 2:20-2:36-ig- ajjaj, ez a suliból valaki...ugye nem kell bemennem ügyeletre, vagy ilyesmi? De szerencsére csak Ági volt. Éééés meghívott a szilveszteri bulijukba. Csajos buli társasozással, és vigyem a beugrót is! :) Jeee! Hát gyorsan csináltam egy tiramisut és lencsesalátát is az új Stahl házias ételek könyvből (vörösborecettel, meg mustárral-fujjjj, de az eredmény nagyon ficsni lett ám! ) :D Szóval tisztára örültem ennek a meghívásnak, alig várom! :)

Tegnap foglalt volt, de ma végre felvette a telefont Muszty Bea (és Dobay András, ők csak musztydobay-nak hívják magukat). Úgy saccoltam, hogy ha most van 3 óra, akkor fél 6-ra tuti odaérek. Nagyon jófej a nőci amúgy, már a telefonban is az volt. Megkértem, hogy nézzen már rá a gityómra, hogy jó-e, és venni szeretnék egy Új Gitáriskolát, és Oktató CD-t is hozzá. (Ugyan megvan nekem a gitáriskola a netről letöltve, de túl ahhoz, hogy ne venném meg eredetibe is, és mégiscsak! A CD-t meg sajna nem találtam sehol feltöltve, pedig azt akkor nem vettem volna meg.)

Amint leraktam a telefont, hívott Encsi, hogy menjek korzni velük (oda az uncsi itthonülős napnak, jeee! :D ). A kedvemért áttették este 7-re, mert mondtam, hogy előbb nem érek oda, aztán végül mégis hamarabb mentek, mert tökmindegy volt az idő/ár szempontjából.

Alig vártam, hogy koristul, gityóstul átvágjak a városon! 106-osra föl (pont elértem), Szentlélek térnél le, 29-esre föl...ha nem ment volna el az orrom előtt, de jött a HÉV, hát arra szálltam fel. Margit hídnál le, 4/6-osra föl, Moszkván le, 5-ösre föl. A 2. megállónál felszállt Göncz Kriszti! Most leírom, hogy ő ki, átugorhatod.

Régen a Kassákba járt, asszem 2 évvel fölöttem, a suli mögött lakott, aztán átköltöztek Aquincumra. Sokszor találkoztam vele utána is, tőle kaptam érettségi tételeket. Jogász lett végül, most az Apechnál dolgozik, juj. Aztán átköltöztünk Csillaghegyre, azóta nem láttam.

A férjével és a kutyusukkal felszálltak a buszra, és szintén a Pasaréti téren szálltak le. Nahát, hogy kikkel nem találkozok a világ másik felén! Tök jó!

Eztuán voltam musztydobaynál. Erről csak annyit írok, hogy a nőci halál jófej! Úgy válaszolt a Jóestét köszönésemre, hogy "Idefigyelj, tegezzél, vagy nem nézem meg a gitárodat! Na, akaszd már föl a kabátodat! Vagy kabátban akarsz nekem itt ücsörögni? A cipődet meg ne vesd le, mert úgysem mész be a szobába a drága szőnygre!" :D Megnézte a gityómat, a gyönyörűséges 25 éves Cremóna gitárt, made in Czechoslovakia. Oda volt tőle, meg vissza, hogy milyen jól néz ki, de a húrok eléggé öregek, meg is tépkedte őket, mire én úgy néztem rá, hogy "jaj, szegény gitár", erre ő: "Ne szarjál már be, ez nem fáj neki, de ezeket cseréld le, mert elég öregek". Aztán felhívtam a figyelmét a húrlábra. A helyzet az, hogy ezt a gitárt a keresztanyumtól én már így kaptam, hogy egy kicsit elvált a húrláb a testtől, de elég masszívan fogta a ragasztó a lábat, szóval no problem! De azért elküldött Fásli bához, hogy az ünnepek után mindenképpen keressem fel, mielőtt újrahúrozom a gitárt, mert a végén még kitép egy darabot a húrláb a gitárból, mikor leszakad.

Erről idemásolok innen egy részletet:

GITÁR-TRAGÉDIA SZÁRAZ LEVEGÕJÛ SZOBÁBAN

A hivatalos relatív páratartalom-szükséglet kb. 70% egy gitár számára.

Fõleg fûtési szezonban - zárt ablakok, száraz levegõ - fordul elõ, hogy a húrláb ragasztása kiszárad, és a húrok iszonyatos feszítése letépi a húrlábat a fedõlapról.

Ez az iszonyatos durranással, csattanással járó jelenség - valamely kideríthetetlen okból kifolyólag - általában éjjel 2-3 óra tájt szokott megtörténni, renyhe, terrorista-támadást sejtetõ hisztériát keltve az álmukból felriadt családtagok tudattalanjában.

Így télen célszerû néha - fõleg éjszakára - a párásabb fürdõszobába "számûzni" a gitárt, ahol megkaphatja a szükséges páratartalmat.

Ha leszakad a húrláb, még lehúroznod sem kell - irány a gitármûhely

Hát végül egy pár jótanáccsal, egy Új gitáriskolakönyvvel, amit dedikált nekem, és egy oktató CD-vel elindultam vissza a buszhoz. Felszálltam repdeső szívvel, hogy jaj, de jó. Elindult nemsokára a busz, és a következő megállónál felszállt megint Kriszti, hogy ők meg most végeztek az állatorvosnál. Tök jó, nem? Beszélgettünk még kicsit, aztán a Moszkván leszálltak, én meg egészen a Ferenciek teréig ücsörögtem tovább széles vigyorral az arcomon.

Hatlamas köd volt, alig láttam, hogy merre járunk, de végül jó helyen szálltam le. Irány a metró úpékápéig (Újpest központig). Felszálltam, és rá 2-3 megállóra felszállt Sztojka Kati. Őt utoljára a ballagáson láttam, még gimiben, kb. 5 éve. Egy darabig (4 évig) Egerben tanult, akkor még néha beszéltünk, aztán kiköltözött Bécsbe. Most csak pár napra ugrott haza a szüleihez! És én meg pont találkozok vele a metrón úgy, hogy annál az ajtónál szállt fel, amivel én szemben ültem. Hát ilyen nincs is! DE VAN!!!

Nagyon örültem neki, hogy találkoztunk, mindig is bírtam ezt a csajszit, bár elég furi volt gimiben is, ezért a többiek nem szerették annyira, de én igen. :) Az Árpád hídig ment volna, de elkívésrt úpékápéig, és várt velem a 14-es villamosra. Zárojelben megjegyzem Encsinek, hogy pont 18:58-ra értem úpékápéra, jeee! Szóval próbáltunk minél többet megtudni ezen röpke idő alatt. Sajnáltam, hogy szilveszter után rögtön megy vissza, pedig szívesen átbeszélgettem volna vele egy délutánt. :)

Szóval egy nap találkozni 2 rég nem látott kedves ismerőssel! Hát izgatottan vártam, mi jöhet még! :)

A koripályára Kápmegyerre negyed 8 körül értem, átöltöztem, leadtam a gitárt a kevésbé kedves öltözős néninek, megkerestem Encsiéket. Ott volt Robi, de rajta már nem volt kori, Encsinek adta, mert Encsi korijából kitört az él! Ilyet se láttam még!!! Túl régi volt a műanyag a koriban, és simán eltört! Még jó, hogy nem történt semmi baja Encsinek! Aztán Jil, de ő már túl fáradt volt, és nem akart már korizni. Valamit ott volt Kati, aki hősiesen próbált talpon maradni a jégen! Ja, persze, Encsi is ott volt, de ezt azért kikövetkeztethettétek volna! :P Szóval próbáltuk megtanítani Katit korizni, elég ügyi volt ám, és látszott, hogy tetszik neki, úgyhogy esélyes, hogy jövőre műkorcsolyabajnok lesz. ;)

Hazafelé már semmi csodálatos dolog nem történt, nem találkoztam senkivel, bár titkon azért reménykedtem benne. Apuval elmentünk Forresthez. Sétáltam vele egy kört a szakadó esőben. És megállapítottuk Forresttel és Apuval, hogy utáljuk a petárdákat, és ilyenkor a tűzijátékokat is! Mi azért, mert felesleges és veszélyes, Forrest meg azért, mert egyszerűen fél tőle, tavaly előtt is hanyatt-homlok menekült az utcán össze-vissza.

Jegyzet magamnak: NE felejtsük el kinyitni neki a garázst!

Hát ez történt tegnap, ilyen nagyon szuper, csodálatos, varázslatos, mesés napom volt! Tök jóóóó!

A három troll meg a hold

A mai napon (kedd) elmentem újra leadni a dolgozatomat a fősulira. Mivel csak biztonsági szolgálat működik, ezért beszéltem a bácsival, hogy a dogámat tegye a portára. Mivel a leadási határidő dec. 30., így a 29-ével teljesen jó voltam. :) Január 4-ig ki se nyit a fősuli, nem tudom, miért gondolta a kedves tancsi, hogy akkorra jó lesz neki a doga... Mindenesetre írtam neki mailt, hogy ha kell a dogám, menjen be érte, hihi. :) Elutazgattam a életemből 1,5 órát, de szerencsére nem volt hasztalan. Anyunak vettem egy könyvet karácsonyra, azt kölcsönkértem tőle, és az úton azt olvastam.

Nagyon helyes kis történet, olyan nekem való mese. A könyvmolyképző kiadó adta ki.

Honnan lehet tudni, hogy egy folyó el van varázsolva? Folyami koboldok, sziklamanók, kékszárnyú tündérek. A szokásos gyanúsítottak. A Mississippi folyam azon szakaszán, ahol Claire él, legendák szólnak róluk, sőt, a napi szóbeszéd részei; nem mintha valaha valaki is látott volna ilyen természetfeletti lényt. De egyszer Duke úszik egyet és szarva nő. hosszú, hegyes, érdekes valami. Claire most már kénytelen elhinni, hogy nagyon furcsa és érthetetlen dolgok történnek. Különösen mivel ő az egyetlen, aki segíthet Duke-nak megszabadulni új testrészétől. A nagy folyami kalandok hagyományában Joseph Helgerson meséje olyan fordulatos és kiszámíthatatlan, mint maga a Mississippi. Szokatlan, érdekes szereplők fűszerezik a történetet. Az olvasók minden korosztálya kedvét lelheti Claire és Duke kalandjaiban. Élénk, szellemes, mulatságos fantasy.

315 oldal, de nagyobb betűkkel, másfeles sortávval. Nagyon olvasmányos, eseménydús. Sehol egy uncsi tájleírás. Nem értsd félre, nincs bajom a tájleírással, kivéve, ha az 1 oldalnál többre sikerül. :)

Végülis annyira tetszett a könyv, elolvastam ma az egészet. Még sosem olvastam ennyit, ilyen lelkesedéssel. Én annyira nem szeretek olvasni, képtelen is vagyok rá, nagyon elálmosít, de ez jó volt. :) (Na jó, az utolsó 80 oldal előtt aludtam vagy 2 órát.) Szóval olvassátok el ti, is aranyos! :)