Pizzás doboz másképp

Kire várnak az esernyős hölgyek?

A híres óbudai szoborcsoport, amit mindenki Esernyősök néven emleget, eredetileg a Várakozók címet kapta.

Az óbudai Fő tér és Laktanya utca találkozásánál 1986 óta álldogál négy esernyős nő. Varga Imre Várakozók című szoborcsoportja – amit mindenki csak Esernyősökként emleget – sokkal nyersebb és bánatosabb, mint ahogy első pillantásra tűnik. Időjárástól függetlenül sokan odabújnak az esernyők alá egy-egy fénykép erejéig, belekarolnak az ott álló fémnőbe és mosolyognak. Időutazásnak tűnik, egy bronzba és acélba öntött pillanatnak, amikor véletlenül, éppen ez a négy nő találkozott ezen az utcasarkon.

Azonban ezek a nők nem mennek, hanem állnak. Ácsorognak. Egyik lábukról a másikra állnak. Várnak. Várakoznak. Várakozók. Ráadásul az esőben… Nincs mit szépíteni, kliensre várnak.

Varga Imre az esőben álldogáló párizsi utcalányokat látva kapott ihletett, majd szőtte tovább a gondolatot az óbudai Krúdy Gyulához, aki gyakran írt a kiszolgáltatott nőkről.

A Várakozók című szoborcsoport érdekessége, hogy Siófokon, Varga Imre szülővárosában, a Fő téren, ugyancsak látható a négy, esernyős nő – 2003-ban kerültek a térre a szobrok, igaz más elrendezésben, mint az óbudai -, sőt kétalakos változat (1992-ben) Los Angelesben is köztérre került.

A Várakozóktól pár sarokra, a Laktanya utca 7. szám alatt Varga Imre állandó kiállítása látható.

Cikk innen: http://www.moksha.hu/2010/09/kire-varnak-az-esernyos-holgyek/

Összegyűltek Budapesten a mesemondók!

Érdemes elolvasni ezt a cikket, hogy tudjátok, miből maradtatok ki!

http://varosban.blog.hu/2011/03/16/osszegyultek_budapesten_a_mesemondok

Jövőre is lesz Holnemvolt, ez már biztos, úgyhogy súroljátok fel a lelketeket és készüljetek a következőre! :)

Találós kérdés

Ajakamot csókolgatják,
hátam nyolcan lapigatják,
szellőztetnek sok ablakon,
ezt szó nélkül nem hagyhatom.
Vagy sírok, vagy nevetek,
Ugyan bizony mi lehetek?

Holnemvolt fesztivál

Tessék jönni, mert jó lesz! :)

Széép! :)

Barna Leslie: Tavasz

Így szólott a Tavasz a hónak:
véletlen sem tartanám jónak
botránnyal kezdeni az idényt,
de rád, itt, már nem tartunk igényt.

A hó ettől kissé megrogyott;
a Tavasztól nem volt megszokott,
hogy ilyen hidegen debütál:
a hónak melegebb búcsú jár.

De mert úgyis el volt havazva,
ráhagyott mindent a Tavaszra,
s csendesen, sérelmét feledve:
beleolvadt a környezetbe.

Melanie Fiona - Monday Morning

A fülembe ragadt...
Ma egész nap ezt énekeltem, az udvaron is csöndesen, de meghallotta az egyik kislány, kérte, hogy énekeljem el. Ja, és várjak, mindjárt szól a többieknek. 11 lány állt körülöttem, elénekeltették velem vagy 20x. :)
Aztán mondták, hogy menjek a megasztárba, mert jó a hangom, és még szép is vagyok hozzá, meg hogy majd küldenek smst anyu telefonjáról, sőt, apuéról is. Na ezért sem megyek... :P

Max Lucado: Mese a foltmanókról

A foltmanók kicsi, fából készült emberkék voltak. Mindannyian Éli fafaragómester keze alól kerültek ki. A mester műhelye messze fent a hegyen állt, ahonnan szép kilátás nyílt a foltmanók kicsiny falujára. Mindegyik manó másmilyen volt. Egyiknek nagy volt az orra, a másiknak a szája. Némelyek magasak voltak, mások pedig alacsonyak. Egyesek kalapot hordtak, míg mások kabátot viseltek. Két dolog azonban közös volt bennük: ugyanaz a fafaragó készítette õket, és ugyanabban a faluban laktak. A foltmanók egész életükben minden áldott nap matricákat osztogattak egymásnak. Minden manónak volt egy doboza tele arany csillag matricákkal, és egy másik doboza tele szürke pontokkal. Naphosszat a falut járták és mást sem csináltak, mint csillagokat vagy pontokat ragasztgattak egymásra. A csinosak és jóvágásúak, akik szépen csiszoltak és fényesre festettek voltak, mindig csillagot kaptak. De akik érdes fából készültek, vagy már pattogott róluk a festék, azok bizony csak szürke pontra számíthattak. A tehetségesek is csillagot kaptak. Némelyikük könnyedén a feje fölé emelt hatalmas fa rudakat vagy átugrott magas dobozok fölött. Mások bonyolult szavakat használtak vagy gyönyörű dalokat énekeltek. Őket mindenki elárasztotta csillaggal. Némely foltmanónak egész testét csillagok borították! Persze mindig nagyon jól érezték magukat, mikor csillagot kaptak. Így aztán újabb és újabb dolgokat találtak ki, hogy ismét kiérdemeljék a csillagot.

Mások viszont nem voltak olyan ügyesek. Nekik mindig csak szürke pont jutott. Pancsinelló is ilyen foltmanó volt. Próbált magasra ugrani, de mindig csak nagyot esett. Erre persze rögtön köréje gyűltek néhányan, hogy ráragasszanak egy-egy szürke pontot.Néha eséskor megkarcolta a testét. Ilyenkor újabb pontokkal halmozták el. Aztán, ha megpróbálta kimagyarázni az esetet, biztos valamit bután fogalmazott meg, amiért persze még több pontot ragasztottak rá. Egy idõ után olyan sok szürke pont lett rajta, hogy már az utcára sem mert kimenni. Félt, hogy valamit megint elügyetlenkedik, például elfelejt sapkát húzni, vagy belelép egy tócsába, és ezzel még több rossz pontot szerez. Sõt, néha már minden ok nélkül is ráragasztottak egy-egy szürke pontot, pusztán azért, mert látták, már úgyis olyan sok van rajta. "Sok szürke pontot érdemel – mondogatták egymásnak. - Õ aztán tényleg nem jó foltmanó!" Egy idõ után maga Pancsinelló is elhitte ezt. "Nem vagyok jó foltmanó" - gondolta.

Amikor nagy ritkán kiment az utcára, csak olyan manókkal lófrált, akiken szintén sok szürke pont volt. Köztük jobban érezte magát. Egy nap találkozott egy olyan manóval, aki egészen más volt, mint a többi. Nem volt rajta sem csillag sem pont. Egyszerűen foltmanó volt. Lúciának hívták. Nem mintha az emberek nem ragasztottak volna rá matricákat - csak azok egyszerűen nem maradtak meg rajta! Némely manó emiatt felnézett rá, és ragasztott rá egy csillagot. De a csillag leesett! Mások lenézték, mert nem volt egy csillaga sem, és raktak rá egy szürke pontot. Ám az is leesett!

"Én is ilyen akarok lenni!- gondolta Pancsinelló. -Nem akarom, hogy mások jeleket rakjanak rám!" Megkérdezte a matrica nélküli famanót, hogyan lehetséges, hogy neki nincs egyetlen matricája sem. "Ó, nem nagy ügy! - válaszolta Lúcia. - Egyszerűen csak minden nap meglátogatom Élit." "Élit?"

"Igen, Élit a fafaragót. Jót ücsörgök a műhelyében." "De miért?" "Majd megtudod! Menj el hozzá, fel a hegyre!" Ezzel a matrica nélküli manó megfordult és elment. "Szerinted egyáltalán szóba áll majd velem?" - kiáltott utána Pancsinelló. De Lúcia ezt már nem hallotta meg. Így aztán Pancsinelló hazament. Leült az ablak elé és nézte, hogyan rohangálnak ide-oda a manók csillagokat és szürke pontokat osztogatva egymásnak. "Ez így nincs rendjén" - suttogta, és elhatározta, hogy elmegy Élihez. Felkapaszkodott a hegytetõre vezetõ keskeny ösvényen, és belépett a nagy műhelybe. Szeme-szája elállt a csodálkozástól az óriási bútorok láttán. A hokedli a feje búbjáig ért. Lábujjhegyre kellett állnia, hogy rálásson a munkapadra. A kalapács nyele olyan hosszú volt, mint az õ karja. Pancsinelló nyelt egy nagyot, és elindult kifelé. Ekkor meghallotta a nevét. "Pancsinelló!" - hallatszott egy mély, erõs hang. Pancsinelló megállt. "Pancsinelló! Örülök, hogy látlak! Gyere közelebb, hadd nézlek meg! "Pancsinelló lassan megfordult és ránézett a nagydarab, szakállas mesterre. "Te tudod a nevemet?" - kérdezte a kis manó. "Persze, hogy tudom! Én alkottalak!" Éli lehajolt, felemelte és maga mellé ültette a padra. "Hm" - szólalt meg a mester elgondolkozva, miközben a szürke pontokat nézte. " Úgy látom, gyűjtöttél néhány rosszpontot!" "Nem akartam, Éli! Tényleg nagyon próbáltam jó lenni!"

"Gyermekem, elõttem nem kell védekezned, én nem foglalkozom azzal, mit gondolnak rólad a foltmanók."
"Tényleg?" "Tényleg. És neked sem kellene. Hát kik õk, hogy jó vagy rossz pontokat osztogassanak? Ők is ugyanolyan foltmanók, mint te. Amit õk gondolnak, az semmit sem számít, Pancsinelló. Csak az számít, amit én gondolok. És szerintem te nagyon értékes manó vagy!" Pancsinelló felnevetett. "Én értékes?! Ugyan mitõl? Nem tudok gyorsan járni. Nem tudok magasra ugrani. A festék repedezik rajtam. Mit számítok én neked? "
Éli Pancsinellóra nézett, rátette a kezét a kis favállakra, majd nagyon lassan így szólt:
"Az enyém vagy! Ezért vagy értékes nekem." Pancsinellóra még soha senki nem nézett így - különösen nem az, aki alkotta õt. Nem is tudta, mit mondjon. "Minden nap vártam, hogy eljössz!" - folytatta Éli.
"Azért jöttem el, mert találkoztam valakivel, akin nem voltak matricák"- mondta Pancsinelló
"Tudom. Mesélt rólad." "Rajta miért nem tapadnak meg a matricák?"

A fafaragó nagyon kedvesen beszélt: "Azért, mert elhatározta, hogy neki fontosabb, amit én gondolok róla, mint az, amit mások. A matricák csak akkor ragadnak rád, ha hagyod."
"Micsoda?"
"A matricák csak akkor ragadnak rád, ha fontosak neked. Minél jobban bízol az én szeretetemben, annál kevésbé aggódsz a matricák miatt. Érted?"
"Hát, még nem nagyon..."
Éli elmosolyodott. "Idõvel majd megérted. Most még tele vagy szürke pontokkal. Egyelõre elég, ha minden nap eljössz hozzám, hogy emlékeztethesselek rá, mennyire fontos vagy nekem."
Éli letette Pancsinellót a földre.
"Ne felejtsd el - mondta, miközben a foltmanó elindult az ajtó felé -, hogy nagyon értékes vagy, mert én alkottalak! És én sohasem hibázom!" Pancsinelló nem állt meg, de magában ezt gondolta: "Azt hiszem, komolyan mondja! "
És miközben ezt gondolta, már le is gurult róla egy szürke pont.

Nehéz a magyar nyelv :)

Pff...

„Nincs messze a kor, amikor a pszichiátriai diagnosztika rendszerébe bekerülnek azok a furcsa emberek, nehézkes egyének, akik átgondoltan, elemzés és megfelelő következtetések meghozatala után cselekszenek, valamint bizarr viselkedéseik közé tartozik, hogy regényeket olvasnak, kézzel írnak és technikai eszközök nélkül számolnak, sőt legtöbbjük még zenélni is tud!”

Betörés-előkészítés

FIGYELEM!!! Ma a kulcsunk beletört a zárba! Kihívtuk a lakatost, megcsinálta a zárunkat egy vagyonért,
DE: volt benne 1tűzőgépkapocs!

Ez egy tipikus betörés-előkészítési módszer! Nem működik a felső zár (a beledobott tűzőgépkapocs miatt), nem zárod be, rosszabb esetben beletörik a kulcsod, és azért nem zárod be, nem baj, ott van az alsó, majd holnap megcsináltatom...késő! Azonnal intézkedj!

Vigyázzatok magatokra! D.

Veréb...

WC, avagy hova is menjek???

További képek ITT

Esett az eső

úgyhogy a szép új gumicsizmámba mentem dolgozni. :)

A kép csak illusztráció, de egyszer majd lesz nekem is ilyen csíkos is. :)

Női táska

Az úgy volt, hogy kerestem a bicskámat...

Vajon melyik táskámba tettem? Gyorsan végignéztem mind a 4-et, amit általában használok, de nem találtam meg. Viszont érdekes dolgokra bukkantam, pl. a rég nem látott öngyújtómra. Hűűű, van még 1 órám az indulásig, úgyhogy egy életem, egy halálom, kiborítottam a táskáimat, és újrarendszereztem bennük a dolgokat (a négy táskámban együttvéve ezeket):

• majdnem egy egész 100-as papírzsepi,
• 9 db becsomagolt kristálycukor,
• 3 filter tea,
• természetesen üres teatasakok,
• 2 becsomagolt citromlé,
• rágó, cukorka,
• 25-30 db jegyzetelős kis papír,
• papírvágó,
• vagy 18 db színes toll, amiből 4 db piros, 3 kék,
• 3 grafit,
• 2 radír,
• 2 gyufa,
• 3 becsomagolt fogpiszkáló,
• sebtapaszok,
• 5 különböző gyógyszert (algoflex forte, advil, algopirin, cataflam, aerius),
• természetesen betétek,
• tamponok,
• bugyik,
• vagy 8 hajgumi,
• 1 összecsukható fésű,
• 1 tükör,
• 7 hullámcsat,
• 3 öngyújtó,
• 1 pendrive,
• 4 ajakbalzsam,
• 2 nívea,
• 2 dobókocka,
• 2 koktélkard (Zsófival fogyasztottuk még a nyáron :D),
• 1 rózsaszín fa kiselefánt,
• 1 plüss egér,
• 1 plüss patkány,
• 1 nemezelt labda,
• 1 névtábla (még a tavaly előtti origamitalálkozóról),
• 2 könyvjelző,
• 1 csillagszóró,
• matricák,
• karszalagok,
• névjegykártyák,
• origamis alkotások,
• origamis leírások,
• rengeteg nejlonzacskó/szatyrok különböző színben/méretben,
• 1 epres összegyűrhető textilszatyor,
• némi aprópénz,
• étkezési utalványok,
• vonaljegyek,
• gémkapcsok
• és egy kis morzsa.

Ezek a dolgok mind a táskám alaptartozékai, ezen felül kerülnek bele a könyvek, füzetek, sminkcuccok, pénztárca, irattartó, telefon, fülhallgató, kézkrém, nedves törlőkendő, nagy fésű, dezodor, parfüm és még minden, ami fontos. :)

(Ez NEM az én táskám, csak egy kép a netről)

És a bicskám nem lett meg...

ÉS A TE TÁSKÁDBAN MI VAN????

Jegyzet későbbre

Ha elölről kezdhetném a gyermeknevelést,fenyegetés helyett festegetésre használnám a kezemet.Példálózás helyett példát mutatnék.Nem siettetném a gyereket, hanem hozzá sietnék.Nem a nagyokost játszanám, hanem okosan játszanék. Komolykodás helyett komolyan venném a vidámságot.Kirándulnék, sárkányt eregetnék,Réten kószálnék, bámulnám a csillagokat.A civakodás helyett a babusgatásra összpontosítanék.Nem erőszakoskodnék a gyerekkel, hanem a lelkét erősíteném. Előbb az önbizalmát építeném, azután a házamat.Kevesebbet beszélnék a hatalom szeretetéről és többet a szeretet hatalmáról. (Diane Loomans)

Mártitól

Az emberiség legszarabb találmánya:

a pénz!

Dolgozol egy csomót pár papírdarabért. Utána jószívűen kölcsönadod, hogy segíts. Majd ezek után neked kell visszakérni, utánajárni, bosszankodni miatta? És erre még akár rámehet akár a barátság is? Ez milyen már?

Hurrááá!

Tegnap csuda jó napom volt!

Mehetek énekórákra (ami valljuk be, nagyon rám fér)! Hurrrrááááááááá!

És ma kiderült, hogy mégiscsak lesz konzulensem! :)

Unatkozó finn anyuka

Zseniális!!!

Bookworm

Papperdoll

Mary Poppins

A többit nézzétek meg itt: http://milasdaydreams.blogspot.com/