2010. február 21., vasárnap

Pál utcai fiúk - az előkészületek



No, utolért a tanmenet, hamarosan befejezzük a János vitézt, már csak 4 óra összefoglalás maradt, utána egy-két vers, és belekezdünk a Pál utcai fiúkba. Már vagy háromszor olvastam, de tanári szemmel még sosem, épp itt az ideje. Kerestem egy régi, üres füzetet hozzá, és nekiálltam olvasni. Mikor gyerekként olvastam, sosem tűnt fel, hogy ennyi az ismeretlen szó benne!

Nektek ki volt a kedvencetek belőle? Emlékszem, nekem Boka! Nagyon tetszett, ahogy olyan bölcsen megoldotta a feladatokat! :) Íme egy-két mondat a könyvből:

„Tizennégy esztendős volt, s arcán kevés nyoma volt még a férfiasságnak. De ha kinyitotta a száját, nyert néhány évet. A hangja mély volt, szelíd és komoly. S amit mondott, az is olyanforma volt, mint a hangja. Ritkán beszélt ostobaságot, és nem mutatott semmi kedvet az úgynevezett csirkefogótempókhoz. Kisebb veszekedésekbe nem is szólt bele, sőt ha bírónak hívták, akkor is kitért. Ő már megtanulta, hogy az ítélet után az egyik fél mindig keserűséggel megy el, és ezt a keserűséget a bíró iránt érzi. De mikor már elhatalmasodott a baj, és a veszekedés akkora lett, hogy már-már tanári beavatkozás vált szükségessé, akkor közbelépett Boka, békíteni. És aki békít, arra legalább nem haragszik egyik fél sem. Szóval okos fiúnak látszott Boka, és úgy indult, mint aki az életben ha sokra nem is viszi, de becsületes férfi gyanánt fogja a helyét megállani”.





Azt hiszem, mire végzünk a könyvvel, minden lány szerelmes lesz Bokába, és minden fiú olyan akar majd lenni, mint Ő! :) Hihihi!

Nincsenek megjegyzések: