Mártival kedden megbeszéltük, hogy találkozunk szerdán 4-kor, előtte beugrok az antikváriumba egy könyvért, amit rendeltem. Sajnos aznap lemondta, így a könyvért se mentem el. Uncsi otthonülős napnak néztem elébe, amit annyira nem bántam, mert legalább gitároztam megint addig, amíg nem kezdett el annyira fájni az ujjam, hogy már nem bírtam lenyomni a húrt. Na, akkor abbahagytam. Egész ügyi vagyok már, le tudom fogni az A, Am, A7, C, D, Dm (ezt nehezen még), G (ehhez a kisujjam még béna, de azért szól), E, Em, E7, és ma próbálkoztam a borongós hangulatú H7-tel.
A gyakorlás közben telefoncsörrenés - Doro- Always refrénje 2:20-2:36-ig- ajjaj, ez a suliból valaki...ugye nem kell bemennem ügyeletre, vagy ilyesmi? De szerencsére csak Ági volt. Éééés meghívott a szilveszteri bulijukba. Csajos buli társasozással, és vigyem a beugrót is! :) Jeee! Hát gyorsan csináltam egy tiramisut és lencsesalátát is az új Stahl házias ételek könyvből (vörösborecettel, meg mustárral-fujjjj, de az eredmény nagyon ficsni lett ám! ) :D Szóval tisztára örültem ennek a meghívásnak, alig várom! :)
Tegnap foglalt volt, de ma végre felvette a telefont Muszty Bea (és Dobay András, ők csak musztydobay-nak hívják magukat). Úgy saccoltam, hogy ha most van 3 óra, akkor fél 6-ra tuti odaérek. Nagyon jófej a nőci amúgy, már a telefonban is az volt. Megkértem, hogy nézzen már rá a gityómra, hogy jó-e, és venni szeretnék egy Új Gitáriskolát, és Oktató CD-t is hozzá. (Ugyan megvan nekem a gitáriskola a netről letöltve, de túl ahhoz, hogy ne venném meg eredetibe is, és mégiscsak! A CD-t meg sajna nem találtam sehol feltöltve, pedig azt akkor nem vettem volna meg.)
Amint leraktam a telefont, hívott Encsi, hogy menjek korzni velük (oda az uncsi itthonülős napnak, jeee! :D ). A kedvemért áttették este 7-re, mert mondtam, hogy előbb nem érek oda, aztán végül mégis hamarabb mentek, mert tökmindegy volt az idő/ár szempontjából.
Alig vártam, hogy koristul, gityóstul átvágjak a városon! 106-osra föl (pont elértem), Szentlélek térnél le, 29-esre föl...ha nem ment volna el az orrom előtt, de jött a HÉV, hát arra szálltam fel. Margit hídnál le, 4/6-osra föl, Moszkván le, 5-ösre föl. A 2. megállónál felszállt Göncz Kriszti! Most leírom, hogy ő ki, átugorhatod.
Régen a Kassákba járt, asszem 2 évvel fölöttem, a suli mögött lakott, aztán átköltöztek Aquincumra. Sokszor találkoztam vele utána is, tőle kaptam érettségi tételeket. Jogász lett végül, most az Apechnál dolgozik, juj. Aztán átköltöztünk Csillaghegyre, azóta nem láttam.
A férjével és a kutyusukkal felszálltak a buszra, és szintén a Pasaréti téren szálltak le. Nahát, hogy kikkel nem találkozok a világ másik felén! Tök jó!
Eztuán voltam musztydobaynál. Erről csak annyit írok, hogy a nőci halál jófej! Úgy válaszolt a Jóestét köszönésemre, hogy "Idefigyelj, tegezzél, vagy nem nézem meg a gitárodat! Na, akaszd már föl a kabátodat! Vagy kabátban akarsz nekem itt ücsörögni? A cipődet meg ne vesd le, mert úgysem mész be a szobába a drága szőnygre!" :D Megnézte a gityómat, a gyönyörűséges 25 éves Cremóna gitárt, made in Czechoslovakia. Oda volt tőle, meg vissza, hogy milyen jól néz ki, de a húrok eléggé öregek, meg is tépkedte őket, mire én úgy néztem rá, hogy "jaj, szegény gitár", erre ő: "Ne szarjál már be, ez nem fáj neki, de ezeket cseréld le, mert elég öregek". Aztán felhívtam a figyelmét a húrlábra. A helyzet az, hogy ezt a gitárt a keresztanyumtól én már így kaptam, hogy egy kicsit elvált a húrláb a testtől, de elég masszívan fogta a ragasztó a lábat, szóval no problem! De azért elküldött Fásli bához, hogy az ünnepek után mindenképpen keressem fel, mielőtt újrahúrozom a gitárt, mert a végén még kitép egy darabot a húrláb a gitárból, mikor leszakad.
Erről idemásolok innen egy részletet:
GITÁR-TRAGÉDIA SZÁRAZ LEVEGÕJÛ SZOBÁBAN
A hivatalos relatív páratartalom-szükséglet kb. 70% egy gitár számára.
Fõleg fûtési szezonban - zárt ablakok, száraz levegõ - fordul elõ, hogy a húrláb ragasztása kiszárad, és a húrok iszonyatos feszítése letépi a húrlábat a fedõlapról.
Ez az iszonyatos durranással, csattanással járó jelenség - valamely kideríthetetlen okból kifolyólag - általában éjjel 2-3 óra tájt szokott megtörténni, renyhe, terrorista-támadást sejtetõ hisztériát keltve az álmukból felriadt családtagok tudattalanjában.
Így télen célszerû néha - fõleg éjszakára - a párásabb fürdõszobába "számûzni" a gitárt, ahol megkaphatja a szükséges páratartalmat.
Ha leszakad a húrláb, még lehúroznod sem kell - irány a gitármûhely
Hát végül egy pár jótanáccsal, egy Új gitáriskolakönyvvel, amit dedikált nekem, és egy oktató CD-vel elindultam vissza a buszhoz. Felszálltam repdeső szívvel, hogy jaj, de jó. Elindult nemsokára a busz, és a következő megállónál felszállt megint Kriszti, hogy ők meg most végeztek az állatorvosnál. Tök jó, nem? Beszélgettünk még kicsit, aztán a Moszkván leszálltak, én meg egészen a Ferenciek teréig ücsörögtem tovább széles vigyorral az arcomon.
Hatlamas köd volt, alig láttam, hogy merre járunk, de végül jó helyen szálltam le. Irány a metró úpékápéig (Újpest központig). Felszálltam, és rá 2-3 megállóra felszállt Sztojka Kati. Őt utoljára a ballagáson láttam, még gimiben, kb. 5 éve. Egy darabig (4 évig) Egerben tanult, akkor még néha beszéltünk, aztán kiköltözött Bécsbe. Most csak pár napra ugrott haza a szüleihez! És én meg pont találkozok vele a metrón úgy, hogy annál az ajtónál szállt fel, amivel én szemben ültem. Hát ilyen nincs is! DE VAN!!!
Nagyon örültem neki, hogy találkoztunk, mindig is bírtam ezt a csajszit, bár elég furi volt gimiben is, ezért a többiek nem szerették annyira, de én igen. :) Az Árpád hídig ment volna, de elkívésrt úpékápéig, és várt velem a 14-es villamosra. Zárojelben megjegyzem Encsinek, hogy pont 18:58-ra értem úpékápéra, jeee! Szóval próbáltunk minél többet megtudni ezen röpke idő alatt. Sajnáltam, hogy szilveszter után rögtön megy vissza, pedig szívesen átbeszélgettem volna vele egy délutánt. :)
Szóval egy nap találkozni 2 rég nem látott kedves ismerőssel! Hát izgatottan vártam, mi jöhet még! :)
A koripályára Kápmegyerre negyed 8 körül értem, átöltöztem, leadtam a gitárt a kevésbé kedves öltözős néninek, megkerestem Encsiéket. Ott volt Robi, de rajta már nem volt kori, Encsinek adta, mert Encsi korijából kitört az él! Ilyet se láttam még!!! Túl régi volt a műanyag a koriban, és simán eltört! Még jó, hogy nem történt semmi baja Encsinek! Aztán Jil, de ő már túl fáradt volt, és nem akart már korizni. Valamit ott volt Kati, aki hősiesen próbált talpon maradni a jégen! Ja, persze, Encsi is ott volt, de ezt azért kikövetkeztethettétek volna! :P Szóval próbáltuk megtanítani Katit korizni, elég ügyi volt ám, és látszott, hogy tetszik neki, úgyhogy esélyes, hogy jövőre műkorcsolyabajnok lesz. ;)
Hazafelé már semmi csodálatos dolog nem történt, nem találkoztam senkivel, bár titkon azért reménykedtem benne. Apuval elmentünk Forresthez. Sétáltam vele egy kört a szakadó esőben. És megállapítottuk Forresttel és Apuval, hogy utáljuk a petárdákat, és ilyenkor a tűzijátékokat is! Mi azért, mert felesleges és veszélyes, Forrest meg azért, mert egyszerűen fél tőle, tavaly előtt is hanyatt-homlok menekült az utcán össze-vissza.
Jegyzet magamnak: NE felejtsük el kinyitni neki a garázst!
Hát ez történt tegnap, ilyen nagyon szuper, csodálatos, varázslatos, mesés napom volt! Tök jóóóó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése