Tegnap ilyenkor pont azon csodálkoztam, hogy mennyire száraz minden. Hova tűnt a bokáig érő latyak? Hol vannak a hatalmas pocsolyák? Minden száraz, csak egy-két helyen van már csak sár. És ha elolvad a hó, hová tűnik a fehér? (Bocs, nem hagyhattam ki.)
Most a sétálás helyett blogolok. Mai nap már másodszor.
Apu reggel elvitte Forrestet a Kincsesbe, mert mától megint dolgoznak a munkások, és most már tényleg nagyon jól van a kutyus. Tudom, hogy nem érezte jól magát itt a panelben, úgy jött ment, mintha érezte volna, hogy itt csak ideiglenesen megtűrt vendég. Szegénykém nagyon csúszkált állandóan a kövön, a laminált lapon meg főleg! Hiába tettünk le rongyszőnyegeket, nem szívesen feküdt rájuk, mert nagyon meleg volt neki, pedig azon nem csúszott annyira. Szegénykém sokszor nem tudott felállni, nekem kellett segítenem, szétcsúsztak a tapijai. Szörnyen melege volt itt a panelben, kénytelen voltam az ablakomat nyitva hagyni, 2 takaróba csavarva vacogtam végig az éjszakákat, mert velem aludt. Egész nap csak feküdt jólnevelten, nem ugathatott, unatkozott rendesen. Bár nincs túl nagy rend a szobámban, mégis neki ingerszegény környezet volt. Mindezek ellenére tudom, hogy nagyon szeretett velem aludni, vigyázni rám. Ha felkelt, hogy a másik oldalára forduljon, nem hagyta ki, hogy bele ne nézzen és lihegjen az arcomba, felébresztve engem, mert tudta, hogy megsimogatom, aggódok érte. Egész nap velünk volt, bármikor elment a szobám, vagy az előszoba előtt valamelyikünk, mindig rámosolyogtunk, beszéltünk hozzá, megsimogattuk, megszeretgettük. Soha ennyi puszit nem kapott, mint ebben a 10 napban tőlem. Naponta 3x is kapott enni, persze kicsit, és joghurt vagy kefír a könnyű produkálás miatt mindig szerepelt az étlapján. Nem tudom, hogy mi a jobb neki, mivel teszünk neki jobbat... ha mozoghat, és nem kell szobakuytusnak lenni, akkor végezheti a dolgát, ugathat és rohangálhat, amikor csak akar, vagy ha közöttünk van. Én javasoltam, hogy estére hozzuk haza nekem alvósállatnak, hihi. :) Jó éjt kicsim, nagyon szeretlek! Remélem nem fázik, és nem gondolja az, hogy nem szeretjük! Biztos nem, mert este, mikor átmentem és vittem neki vacsit, nem tűnt szomorúnak. Ez jó!
Ma végre elolvastam a SOSEHOL-t! Jó kis könyv, bár a csúnya gonoszoktól eléggé tudtam félni, de nagyon tetszett a beszélgetésük. (pirul). Aki még nem olvasta, tegye meg!
Csak azt tudom mondani nektek, hogy nem mind angyal, ami fénylik! :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése