Csill kiállítása

Őszintén? Nem szeretem a kiállításokat. Legalább annyira unalmasak, mint a múzeumok. És itt borul az elméletem, mert gyerekkoromban rengeteg múzeumban voltam hála Marisnak és a biciklistábornak. Na ott utáltam meg a múzeumokat, mert este mindig ezekből volt vetélkedő, és hú, de sokszor mosogattunk...

De azóta voltam már olyan múzeumban, ami tényleg jó volt! És tényleg érdekesek ezek, pedig nem gondoltam volna. :) A kiállítást továbbra sem kultiválom, valahogy nem jöttem még rá, miért is jó ez. Volt ez eddig.

Kedden ugyanis elmentem Csill kiállítására. Jó, nem csak az övé, de én miatta mentem.

Nagyon tetszett a meséhez készített illusztrációja, legszívesebben összetapiztam volna az összeset. Mert nekem az érintés a szeretetnyelvem, hihi. :) A pitypangos üvegtál vitte a pálmát. Annyira szép, hogy kell! :) Ez a Csill nagyon tud! Tessék elmenni és megnézni!

Mennyire izgalmas volt meghallgatni más gondolatait az ott látott tárgyakról, főleg a lépcsőkről. Nagyon jót beszélgettünk Nórival, plusz megismertem Annamarit, aki egy csudacsajszi, hazafelé végigcsacsogtuk az utat.

Azt hiszem, szeretek kiállításra járni, ha nem egyedül kell mennem! :D