Visszatekintés

Hétfőn leírtam a csuda könyveimet, és hogy mennyire jó, hogy nincs több vizsgám. Ezzel azért nem határtalan a boldogságom, csak 1 napig volt az.
Hétfőn még jó volt, kedden helyettesítettem, és napköziztem, de csak 4-ig!
Kijöttem a suliból, és valami nagyon furcsa volt! Aztán rájöttem: világos volt, amikor elhagytam a sulit! Wáááá! Mekkora flash! Ott vigyorogtam hazafelé a villamoson. :) Furcsa a házakat világosban látni. Hazafelé minden máshogy néz ám ki, mint odafelé! De tényleg! És különben is, amikor reggel elindulok, akkor is sötét van, vagy szürkület. Szürkület... ezt a szót nem csak délután/este használjuk? Hmm...

Szerdán helyettesítettem, napköziztem, és este gyereksittelés. Egész éjjel nem tudtam aludni, szörnyű volt, másnapra olyan voltam mint egy zombi...

Csütörtök: nem elég, hogy nem aludtam semmit a telihold miatt jogosan (mint azt este megtudtam Petrától), még 1.,2.,4.,6. órát is tartottam. A 6. óra nyelvtan korrepetálás volt a mássalhangzó törvényekből. A korrep. végén ott állt 3 fiú már kabátban az ajtóban, és sutyorogtak. Ellenőriztem, hogy minden jól áll-e rajtam, nem lettem-e hülye helyen krétaporos, de nem, nem ezt beszélték. Végül az egyiküket felémlökdösték, akinek volt olyan nagy bátorsága, hogy megkérdezze, hogy pénteken csak 4 órájuk van, és inkább nem mennek haza, ha 5. órában tartok nekik még 1 korrepetálást, mert már majdnem értik. :) Hát ez tök jól esett! Naná, hogy tartok! :)
Napközi végére már tényleg nagyon nyünny voltam, viszont a gyerekek...tök jók voltak! Csinálták a leckéjüket, kérdeztek, mosolyogtak, nyugodtak voltak! Talán azért, mert előtte olvastunk? (Megvettem a Mitológia könyvet az Egmont kiadótól 4600 helyett 2300-ért, és bevittem nekik, egész héten ebből olvastam, beszéltük át, és nagyon tetszett nekik. :) )De nem, nem ezért, mert akkor a hét többi napján is "jónak" kellett volna lenniük... Mindegy, örültem nagyon, hogy legalább ők nem fárasztanak még jobban! :)
Alig vártam, hogy 5 óra legyen, és találkozzak Encsivel! Ugyanis eljött elém, és együtt mentünk gospelre! Olyan rég volt már! Nekem annyira hiányzott! Úgy éreztem, hogy annyira üres vagyok nélküle! Csak a munka, tanulás, sehol semmi élvezet! Se gitár (mert dokinál volt), de éneklés.
De csütörtökön feltöltődtem! ÉLTEM! :)
És utána koncert!!! És hogy Mártival találkoztunk előtte! Te jó ég! Mekkora ajándék volt! Az a nap... és itt jön egy ide passzoló idézet a Soseholból:

"...az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani az emberre."

Úgy látszik, nem csak a rossz dolgok ilyenek, hanem a jók is! :) Mint az a nap, amikor korizni mentünk Encsiékkel, előtte gitársulit vettem, találkoztam 2 kassákossal stb. Szeretem az ilyet! :)

Pénteken megtartottam az óhajtott bónusz korrepetálást 6 gyereknek, külön-külön egy-egy gyereknek írtam fel feladatsort, és oldotta meg az a gyerek. Megkérdeztem tőle, hogy mit kever mivel, mit ismer fel nehezen, és olyan szavakat diktáltam, amiben csak az a 2 msh törvény volt. Érdekes, hogy a 3. szó után már ment a megkülönböztetés. Úgy örültem neki! Sajnálom, hogy nem tehetem meg, hogy egyesével korrepetálok, de nagyon jó lenne! :)

Este pedig Vegyeskaros próba volt. Na, ez egy érdekes dolog, nem részletezem. Csak 6-an voltunk, és valahogy kevésbé élt az egész. Ezt tanultuk:


A gospel után olyan uncsi...bocsi

Szombat: esik a hóóóóóóóó! Már vagy 15 centi! Az összes autó csúszkál, elakad. Délre mentem a gitáromért, mert meggyógyult! :) Ez a Fásli bá annyira jófej! :) Majd 1 órát voltam ott, egy gyakorlatot mutatott nekem, énekelt, viccet mesélt. Megkedveltem nagyon, és ami még nagyon szimpatikus: mindkét alkalommal lejött a műhelybe a felesége. Ők ketten harmóniában vannak egymással, hogy egészen különös érzés a közelükben lenni! Nem is tudom elmesélni! A felesége amúgy szintén tanító néni. :) Úgyhogy segítettem is neki, megmutattam egy pofon egyszerű csillag hajotgatását (inkább vágás), és bele is szeretett, ahogy gondoltam. :) Szóval nagy élmény volt! :) Ha bármi baj van a gitárotokkal csak hozzá vigyétek! :)
Ebéd után Petivel havat lapátoltunk a Kincsesben. Hogy Forrest mennyire élvezte a havat! :) Annyira aranyos volt, ahogy ugrált a hóban mint egy kecske, és örömmel ette a hógolyókat, amit dobáltam neki. Egyes helyeken már a hasa feléig ért a hó, de élvezettel törte az utat. :) Én azért kevésbé élveztem a lapátolás részét, fáj is minden porcikám, főleg a derekam, vállam. Mire besötétedett, már itthon voltunk, összesen 3 órán keresztül hánytuk a havat. Peti az utcán, és a háznál.

Azért jó kis hét volt. A következő hetet annyira nem várom a suli miatt, rengeteg készülnivalóm van! :( És már megint esik.