Nosztalgia, beszélgetés...végre

Hétfőn egész délelőtt gitároztam, délután pedig a kedvenc fogadott bátyámmal találkoztam. Először elmentünk a főiskolámra, és megpróbáltam a lehetetlent, leadni a pedagógiai diagnosztika kollokviumot kiváltó beadandót. Mondanom sem kell, hogy nem sikerült, mert az egész épületben sötét volt, redőnyök leengedve, síri csend (hulla szag nem volt, de még az is belefért volna). Simán visszapattantunk. Pech. Aztán Andris Metallica jegyét vettük át a ticket expresszben az Operánál. Bent az irodában kígyózott a sor. 2 kassza volt, de csak 1-hez álltak sokan. Mi az üreshez akartunk állni, erre a szakállas(!), kövér nő elküldött, hogy álljunk csak be a másik kasszába, amihez a sor áll. Röpke 20 perces sorbanállás után végre a kasszához értünk.

Akkor már eljutottunk odáig, hogy a Metallica helyett menjenek el a Demjén koncertre, vagy a Dobrádi Ákoséra, hihi. Mikor sorra kerültünk, és elmondtuk, hogy a neten lefoglalt és kifizetett Metallica jegyeket szeretnénk átvenni, kedvesen átküldött a másik kasszához, ahol a szakállas nő ült, mert hogy ezzel nem foglalkozik. De ha valamelyik másik koncertre akarunk jegyet, pl. Demjén, vagy Dobrádi, akkor mondjuk. Grrr... Mondanom sem kell, hogy addig a 2. számú pénztárhoz senki sem mert menni, igazán félelmetes volt a nagydarab hegyitrollszerű nőci...

Végül lefikázta, hogy a befizetést igazoló e-mailt egy az egyben kinyomtattuk, de mindent feledtetett, hogy megkaptuk a jegyeket (én is örültem neki, pedig én nem is megyek). Aztán elsétáltunk a Liszt Ferenc térre, és beültünk a Menzába forralt borozni. Ittam már sokféle forralt bort, de dinnyéset még nem! Ha arra jártok, feltétlenül kóstoljátok meg! És a meggyes is nagyon fincsi! Sokat beszélgettük, nosztalgiáztunk, csuda jó volt!

Aztán lementünk a Démonba, mert szokás szerint ott gyűlt a nép. Na jó, nem, mert mi érkeztünk elsőnek, Marcival a sarkon találkoztunk, és a Démonban nem volt hely, így átmentünk a Gorcsevbe. Mindenki kapott egy smst, hogy ne a Démonba menjen, hanem a Gorcsevbe. Végül 8-an voltunk. Elvitatkoztunk az Avataron. A látványban mindenki egyetértett, hogy 10-ből 20 pontos volt, de a sztori egyesek szerint 10-ből 6, pedig szerintem 8-9! :)

Aztán 4-en elmentek csocsózni, maradtunk 4-en, beszélgettünk a külföldiekről, hogy mennyire mások az amcsik.

Berti felajánlotta, hogy hazavisz kocsival, aminek roppantul örültem, mert nem kellett várnom még 1 órát, hogy elinduljon az első éjszakai buszom (a nappali járatok meg már elmentek), másrészt pedig lehetőségünk volt beszélgetni, amire eddig nem volt alkalom, mióta hazajött Manhattanből. Érdekes volt. Szeretem az ilyen beszélgetéseket. :)