2009. dec. 23.
Ez a nap a mi családi karácsonyozásunk ideje. 1 nappal az igazi karácsony előtt. Reggel fadíszítés (mert idén Petinek kellett megvennie a fát este, mert apu még dolgozott). Idén én díszítettem fel a fát, mert a férfinépség még az üzleteket járta... természetesen, mert mindent az utolsó pillanatra hagynak. Anyu takarított, mosott, főzött, én is takarítottam, és fát díszítettem.
Az idei karácsonyi veszekedés elmaradt, mert ugyebár a pasik nem voltak itthon. Cserébe én hallgathattam végig aznap már harmadszor, hogy milyen már, hogy nem segítenek itthon... no comment.
A vacsi valami bakonyiszerű husi volt, én a hozzá teljesen nem illő hagymás-mandulás sült krumplipürét csináltam. Hogy miért azt? Mert nagyon megtetszett a Stahl különszámában, úgyhogy anyu rábólintott, én meg megcsináltam. Itt jegyezném meg, hogy mindkettő (a husi és a krumpli is roppant fincsi volt, de együtt valahogy annyira nem, szóval külön ettük). A vacsi után elmaradhatatlan, hogy apu egy almát 4 felé vág, és megesszük. Idén tósztot is mondott hozzá, idézni nem tudom, de valami ilyesmi volt: "Tartsunk össze jóban is, rosszban is, szarban is, mint a seggem 2 partja!" - igen, apu vicces kedvében volt. :)
Vacsi után nagy csilingelés közepette megérkezik az angyalka, és mire a fához érünk, már ott is vannak az ajándékok a "legnagyobb" meglepetésünkre. Elénekeljün a kiskarácsony, nagykarácsonyt, aztán kiosztjuk az ajándékokat.
Érdekel, hogy miket kaptam? Petitől megkaptam Lackfi János: Apám kakasa c. könyvet, és egy rettenetesen fincsi vaníliás étcsokit, plusz a szokásos Garfield éves előfizetését.


Anyuéktól pedig a 4 csalamádét dedikálva!!!, és egy zacskó gyöngyöt, amiben figurák és betűk is vannak!




Bár a legjobban mégiscsak a Gitáriskolájuknak örültem volna, de majd elmegyek én érte, és megveszem. :) Anyu mindenesetre nagyon örült a daloskönyveknek, állítólag végigénekelte az összes dalt hazafelé az autóban, miután megvették nekem. (Khmm..akarom mondani, amikor az angyalka hozta).
Az ajándékok kibontása után természetesen elővettem a gitárt, és megpróbáltam egy-két dalt eljátszani, anyu pedig lelkesen énekelte velem. :)
Miután Peti besokalt már nem játszhattam, úgyhogy inkább olvastunk, majd játszottunk egyet egy "társassal", amit anyu hozott haza az oviból. Szigorúan 3 éves kor felett ajánlották a játékot. :)
A játék röviden annyi, hogy az egereket rá kell tenni a sajtra (egyel kevesebbet mint ahányan vagyunk). Mindenki kap 4 kártyát, ez jelzi, hogy hány élete van. Valaki a macskával van. A macska dob a dobókockával. Ha egeret dob, akkor nem történik semmi (kivéve, ha valamelyik egér leugrik a sajtról, mert akkor be kell dobnia egy kártyát). Ha macskát dob, akkor a macskával el kell kapnia egy egeret a sajton. A macska alá egyszerre 3 egér is befér ám. Ha valamelyik egeret elkapta, az egér veszít egy kártyát. Ha nem sikerült a macskának egeret fognia, akkor a macska a következő játékoshoz vándorol, és aki eddig macsek volt, megkapja annak egerét és kártyáját. Így mindenki lesz egér és macska is.
Egyszerű a játék, de mivel ez egy reflex-játék, így vicces, és figyelmet igényel. A bábúk fából vannak, és nagyon hangos, ahogy az asztalt csapkodjuk vele, és hangosan visítozunk a nevetéstől. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése