-Pár éve résztvettem egy gyorsolvasó tanfolyamon. Aztán megkaptam a Reader's Digest-et mikrofilmen, de mire a mikrofilmolvasót felállították, én már készen is voltam. De nem ez volt az egyetlen tanfolyam, amin voltam. A másik a gyorsvárakozási tanfolyam volt. Most már tíz perc alatt tudok egy teljes órát várni.
-Egyszer egy ember megkérdezte az utcán, hogy tudom-e hány óra van. Mondtam, hogy "igen, de nem most." Egyébként egy órát késik az órám, és nem tudom megjavítani. Úgyhogy a jövő héten Londonba költözöm.
-A múltkor, amikor a szekrényemet takarítottam, találtam egy úszófelszerelést, amit még én magam készítettem, szivacsból. Emlékszem, amikor egyszer használtam. Amikor kijöttem a medencéből, senki nem tudott úszni, amíg vissza nem mentem.
-Mellesleg lebegtetni tudom a madarakat. De ez senkit nem érdekel.
-Néha elgondolkozom azon, hogy milyen kicsi is a különbség a horgászás, és a között, hogy a parton állsz, és úgy nézel ki, mint egy hülye. Meg azon, hogy mi lenne, ha a csomagokra nem az "Itt nyílik" feliratot tennék, hanem valami olyasmit, hogy "Valahol máshol nyílik".
-Még valamit akartam. Hmmm. Elfelejtettem, hogy mi volt az. Éppen amnéziám és deja vu érzésem van egyidejűleg. Mintha ezt már egyszer elfelejtettem volna. Az agy egyébként a legcsodálatosabb szerve az embernek. Elkezd működni abban a pillanatban, amikor reggel felébredsz, és meg sem áll, addig, amíg be nem érsz dolgozni.
2009. április 6., hétfő
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése